Alapítók
Dr. Serfőző Levente – oktatási püspöki helynök, plébános
Sok évvel ezelőtt, a hivatásom kezdetén lángra gyújtotta a szívem, amikor egy atya a hittanórán egy olyan misszionáriusról beszélt, aki hosszú éveken át azért dolgozott, hogy a nyomornegyed közepén pékséget építsen és kenyeret süssön a családoknak. Ez az életpélda elég volt ahhoz, hogy elinduljak. 2002-ben szenteltek pappá, és bizony volt, hogy csak parázs maradt, de a közel húsz év alatt Isten mindig gondoskodott gyújtósról. A szemináriumi évek életem nagyon szép időszakához tartoznak. A plébániai élet során sokat adtak a közösségek, személyes kapcsolatok és barátságok, az ifjúsági csoportok, evangelizációs programok.
Az alapítványhoz több szállal kötődöm. Egyrészt, mint alapító, másrészt a programok szervezőjeként is segítem a közös célok megvalósítását. Hiszem azt, hogy minden gyermekhez-fiatalhoz személyes út vezet. Ha az életük, életkörülményeik nehezek is, megpróbálunk reményt adni és örömet szerezni számukra. Ebben segítenek a közösségi alkalmak és a konkrét támogatások.
Tapodi Krisztián – gyulai káplán
Gyermekkoromban sokféle hivatás vonzott, köztük a pedagógusi és a jogi pálya is. Már akkor fontos volt számomra, hogy emberekkel foglalkozzak és valamilyen formában segíteni is tudjak nekik. Ehhez adódott hozzá egy folyamatosan mélyülő istenkapcsolat és egyházi közösségekben vállalt feladatok sora. Mindezek kapcsán elkezdtem érezni egy vágyat a szívemben az Istennel való szorosabb elkötelezettségre és az emberek szolgálatára, így érlelődött meg bennem a papi hivatás. 2017-ben jelentkeztem a szemináriumba, 2023-ban pedig pappá szenteltek.
A koronavírus időszaka – melyet a szemináriumban töltöttem – sok nehézséggel járt, viszont többünkban elindította a figyelmet a legelesettebbek felé, mely a tenni akarással párosult. Emlékszem a Tisza mentén sétálva született meg a gondolat, hogy tenni szeretnénk valamit az egyházmegyében élő nehéz sorsú gyerekek megsegítésére. Az álom azóta már valósággá vált és számos lelkes társ csatlakozott a közös munkához, mely azóta már alapítványi keretek között működik.
Kuratórium
Szalainé Milasin Katalin – Kuratórium elnöke – katekéta
Háromgyermekes édesanya vagyok, katekéta és német-hittan szakos tanár. Jelenleg a Kateketikai Intézet irodavezetői feladatait látom el a Szeged-Csanádi Egyházmegyében. Szabadidőmet örömmel töltöm gyermekek körében. Gyermekkorom óta él bennem egyfajta nyitottság a szegénysorsúak felé, a velük való kapcsolatom már óvodás korom óta kísér. Ezt a nyitottságot mindig az adott helyzetnek megfelelően igyekeztem megélni, később már családommal együtt is.
A Jövőt a fiataloknak alapítvány megalakulása óta a kuratóriumi elnöki szerepkörben próbálom az alapítvány ügyét, a hátrányos helyzetű gyermekek sorsát, napjait egy picit előre mozdítani az egyházmegye területén. Aktívan részt veszek a karácsonyi adományozó programban, családommal együtt, emellett az évi két Oratórium alkalmat szervezem, ott csoportot vezetek, segítek. A nyári Forrás táborokban mind a tervezésben, mind a szervezésben, lebonyolításban részt veszek. Az itt kapott tapasztalatok élmények nemcsak a gyermekek szeretettankjait, de az enyémet is újratöltik. Az itt fűződő barátságok, csoporttagok közti kapcsolatok egész évben kitartanak, így kísérjük a gyermekek útját, mégha olykor távolabbról is.
Gáll Szabolcs – csongrádi diakónus
Székelyföldön, Csíkszentmártonban születtem és nevelkedtem fel. A gyulafehérvári kisszemináriumban érettségiztem, majd Szegeden, a Gál Ferenc Egyetemen tanultam tovább. Jelenleg Csongrádon teljesítek szolgálatot, mint diakónus.
A szemináriumi évek alatt bekapcsolódtam az egyházmegyei táborokba, ahol sok fiatal „titánnal” megismerkedhettem. Az alapítvány gondolatának elindulásától kezdve rengeteg olyan gyerekkel ismerkedtem meg akik, több figyelmet, segítséget és leginkább szeretetet érdemelnek meg. Diakónusként, ha visszagondolok az ősegyház idejére, akkor az istentiszteleteken kívül a fő feladata a szegényekkel való foglalkozás volt. Ezt próbálom én is gyakorolni az alapítvány berkein belül, mert „amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek.” (Mt 25,40)
Losonczi Gréti – Ifjúságpasztorációs Iroda munkatársa
Szegeden születtem és azóta itt is élek. A Karolina Gimnáziumban érettségiztem, most pedig hittanár-nevelőtanár hallgató vagyok a Gál Ferenc Egyetemen. Az ifjúságpasztorációs Irodában dolgozom a Szeged-Csanádi Egyházmegyében. Évek óta önkénteskedek, amit mindig szívvel-lélekkel teszek.
10 éve cserkész vagyok és azon belül is vezető. Ennek köszönhetően sikerült kipróbálnom magamat a fiatalokkal való együttműködésben, és a nekik való programszervezésben. Rengeteg hátrányos helyzetű gyermekkel találkoztam. Szeretnék tenni értük, és azt érzem, hogy az alapítvánnyal könnyebbé tehetjük sok gyermek életét. “Igyekezzetek a világot egy kicsit jobb állapotban magatok mögött hagyni, mint ahogy találtátok!” ez az idézet az, ami motivál engem a mindennapokban. Minden apró napi jócselekedettel érzem, hogy hozzá raktam ahhoz, hogy valakinek jobb legyen.
Tompa Szabolcs Patrik – jánoshalmi káplán
Ha három szóval szeretném összefoglalni eddigi életemet, azok a következők lennének: rendezetlenség, rend, elköteleződés. 2023 nyarán szenteltek pappá, azóta Jánoshalmán szolgálom az ott élőket.
Amióta az alapítvány munkájában részt veszek, azt látom, hogy saját tapasztalataimat megpróbálom átadni, valamint fejlesztem is azokat. Ahogyan az ajándékozásban fontosnak tartottam, hogy másoknak reményt adjunk, úgy a Forrás Táborban még inkább látom a rend szeretetét és szükségességét. A fiatalok szeretettel kialakított rendben tudnak építkezni az élet küzdelmeihez. Célom, hogy olyan közösséget tudjunk nyújtani számukra, amiben megtalálják önmagukat és segítőtársakat találnak a valódi élet örömeinek és bánatainak megosztásában.
Tóth Zsanett – Ifjúságpasztorációs Iroda munkatársa, katekéta
Zsani vagyok. A szegedi Belvárosi Plébánián, valamint a Felsővárosi Plébánián dolgozom hitoktatóként. A plébánia, valamint a Szeged-Csanádi Egyházmegye ifjúságpasztorációs feladatai közel állnak a szívemhez.
Mindezek mellett a szegedi Piarista Gimnáziumban vezetem a Kalazancius Mozgalom egyetemista csoportját. Nagyon szeretem Kalazanci Szent Józsefet. Találkozott a valósággal, amely megsebezte a szívét, majd meghallotta Isten hívását és egy jobb világ építésébe kezdett. Példa számomra az, ahogyan ő jelen volt a gyerekek között. Az alapítvány programjain igazán meg tudom élni ezt a kalazanciusi életformát.